Csak a Hold …

Nézem a Holdat, ezt az égi cimborát.
Hányszor virrasztottuk már át az éjszakát?
Hányszor szállt feléje magányos sóhajom?
Hányszor kísért derengő fényével utamon?
Most meleg az éjszaka, én mégis borzongom.
A csillagok közé a Te neved suttogom.
Nem hallhatja emberi fül, ahogy hívlak Téged.
Csak a Hold néz rám cinkosan - ő tudja mit érzek…

Holdkórság

A Holdsólyom tenger-szemmel
lelkem madara
A Holdtigris puha csönd és
testem izzó dala
A Holdtündér sudár ég-kő fénye
vezetőm
A Csillagtestű Holdasszony lége
éltetőm
A Holdcsókos nimfa szellő karja
ringatóm
A Holdhárfa illanó játéka
altatóm
A Holdkórság „nem” nélkül is
tárja kapuim
Holdsólyomként csillaglégben
tárom szárnyaim

Ragyogj!

Elaludtak a fák
a levelek libegnek
az álmok tudnak várni
az álmok nem sietnek

Tudjál álmokra várni
ahogy ők tudnak várni
rád
az éber csak így nem csalja meg
magát

A levelek fölött
álmos fények úsznak
az álmok fölragyognak
a fények elalusznak

Aludj fényekkel együtt
ragyogj álmokkal együtt.

Utazás

Holdat talált az éj
Tükre a tó, oly mély
A völgyben megnyúlnak az árnyak
A szél bont magának szárnyat
Táncolj szél, táncolj
Libegjen rajtad a fátyol.

Karját nyújtja felém a szél
Elém áll a Göncölszekér
Utazni visz majd felfelé
Magasra a Csillagok felé
Felveszem ezüstös ruhám
Mit a Hold fénye hint reám
Felöltök mindent ami Ék
A Nap-nak bíbor köntösét.

Látom majd a Föld hogy forog
A világűrben mily honos
Magammal viszek egy darab követ
Mely a földről emlék lehet
A kő a földhöz hozzá tartozik
Nem kell vele megdobni valakit.

Az utazás remek lehet
Ha a szívem majd nem remeg
Jaj! jön a nagy tragédia
Nem utazhatok sehova
Mégis a Földön maradok
Mert csak parányi porszem vagyok.

Távoli világ

Ködökbe fullad
A Hold halvány sugára,
S nem látni hol a felhők
Csodaszép határa.

E hely a csillagos ezred
Végtelen hazája, hol
Ragyog a sok fény
Egymásba szállva.

Reményteli jövőt ígér,
Derűs kedvet fakaszt,
S így láthatod:
A fény ereje nem nyomaszt!