Elvérzel

Egy gyilkos érzés marcangolja lelked

Várni mindig szüntelen.

Várni valakire, aki nem jön el.

Várni a halálodra, mert nem jön el.

Nem fog guggoló alakodhoz lehajolni

És füledbe súgni: Itt vagyok!

Nem fog karjaiba venni és

Halkan vigasztalni: Ne sírj!

Várni, egyedül a sötétben

És hulló könnyeid közt

Elhomályosul a világ…

Nem találod a kiutat

Ebből a sötét erdőből

Mely éles ágaival

Tépi szép bőröd véresre

És ruhádat szaggatja

Miközben menekülsz

Menekülsz a szomorúság elől

De nem találod a fényt