A magányról

Furcsa dolog magányosnak lenni,
tudni azt, hogy nincs melletted senki.
Nincs senki, ki kedvesen becézget,
a szerelem lángja belülről nem éget.

Senki nem segít, ha nagy benned a káosz,
ha fázol és egyedül vagy, senki nem ölel magához.
Ha bánt valami, senki nem ért meg,
senki nem fog a tűzbe menni érted.

Nem érezheted a lehelletét magadon,
nem érezheted tüzes csókjait ajkadon.
Nem érezheted puha keze érintését,
vadul kalapáló szívverését.

Nem érezheted vágyaktól izzó testét,
nem érezheted pillantása melegségét.
Ha sírsz senki nem törli le könnyed,
senki nem lop csókokat tőled.

S hogy milyen magányosnak lenni?
Olyan, mint egyszerűen nem érezni semmit.