Rem�ny

- �gy ni! K�sz is vagyunk. – mondta vidoran a doki, de nem lehetett l�tni az arc�t, feh�r maszk fedte. A legt�bb n�gy�gy�szati rendel�, mint ez is tele volt a t�m�hoz kapcsol�d� k�pekkel. Rengeteg m�szer �s egy�b t�rgy sorakozott a kis helyis�gben. Ranza az asztalon fek�dt �s a plafont b�multa. „T�l vagyok rajta”- gondolta �s arc�n apr�cska mosoly jelent meg.
- Akkor most m�r terhes vagyok?
- Minden rendben ment, �gyhogy p�r napon bel�l kider�l.  – folytatta t�rgyilagosan a doki. – Tudja, ezen a k�rny�ken nem sok n� v�llal egyed�l kisbab�t, pl�ne nem �gy. Mesters�ges megterm�keny�t�ssel.
- Tudom…de nem tehettem m�st. Nem v�rhattam tov�bb. De ezt m�r elmagyar�ztam.
- Persze-persze. Nem is akarok �nnel vit�ba sz�llni. S�t, �r�l�k hogy �gy d�nt�tt. Maga egy nagyon �rt�kes ember. Kev�s ilyen szaladg�l a mai vil�gban.
- Ezt ilyen hamar lesz�rte? – k�rdezte Ranza �s k�zben �lt�zk�dni kezdett.
- F�l �v mag�nak hamar? Ne vicceljen, maga is nagyon j�l tudja, hogy maga egy kiv�teles teremt�s. Egy angyal.
- K�sz�n�m…
- Ne k�sz�nj�n semmit! Csak vigy�zzon mag�ra! �s h�tf�n tal�lkozunk. Ha b�rmi probl�m�ja van, tudja a sz�mom. – mosolygott r� a m�r hatvanas �vei k�r�l j�r�, �sz, nagybajsz� orvos.
- Rendben doktor�r. – b�lintott a n� �s felvette a kab�tj�t. – Akkor h�tf�n tal�lkozunk. Viszl�t!
- Viszl�t kisl�ny! – k�sz�nt el halkan a doki, majd miut�n becsuk�dott el�tte az ajt� hozz�tette: - Igen, � lesz az!

 

Ahogy Ranza kil�pett a klinika ajtaj�n, rohan�, zsong� t�megben tal�lta mag�t. Az emberek rohantak, nem figyelve a m�sikra. Egyik�k sem mondta, hogy bocs�nat, ha valakinek nekiment, csak egy unott fintorra futotta t�l�k.
- H�t, �jra itt vagyok. – s�hajtott Ranza �s belemer�lt az embert�megbe. �, vel�k ellent�tben nem sietett. N�zel�d�tt. F�rk�szte a mellette elhalad� n�k �s f�rfiak arc�t. �rz�ketlenek voltak, semmi �rzelem, �s f�leg semmi �r�m nem l�tszott rajtuk. Ez nagyon elkeser�tette Ranza-t, pedig m�r hozz�szokhatott volna, hiszen 27 �ve �lt ebben a vil�gban. De � teljesen m�s volt. Nem b�rta l�tni a szenved�st, a szomor�s�got. De legf�k�ppen az igazs�gtalans�got! Ezek, sajnos a mai vil�gban nagyon elterjedtek voltak.
T�l volt. Apr� pelyhekben hullott a h�, k�zeledett a kar�csony, de ez sem �rz�d�tt az embereken. Mindenki ugyanolyan k�z�ny�sen rohant a j�rd�n �s n�zett �veges szemmel maga el�. Mintha nem is �ltek volna. Ranza nagyon mag�nyos volt �gy. Sz�lei m�r r�g meghaltak, a f�rfiakkal sosemvolt szerencs�je, m�g nem is volt komoly kapcsolata. Im�dta a gyerekeket, szent meggy�z�d�se volt, hogy ha az elk�vetkezend� nemzed�k sem tesz a vil�g�rt, csal �l benne – m�r ha lehet ezt �letnek nevezni - , akkor v�ge van mindennek. Ez�rt d�nt�tt �gy, hogy saj�t kisbab�t nevel fel olyann�, ami ennek a vil�gnak kell. B�r most m�g nem is tudja, hogy ezzel a gondolattal nincs egyed�l. A t�meg zaja, elhalkult. Hirtelen csend lett, m�g az emberek l�legzete is el�llt. Ranza k�rbepillantott: az �sszes k�r�l�tte �ll� ember egy pontra figyelt meredten, l�legzetvisszafojtva. F�lelmetes volt. A n� k�vette a tekintet�ket, mikor c�lra tal�lt ereiben megh�lt a v�r. A sz�guldoz� aut�kkal teli �ttesten egy kisgyerek �llt, aki m�r teljesen megb�nult a f�lelemt�l. A hajmereszt� csendet s�r�sa t�rte meg. Az a k�ts�gbeesett s�r�s, aminek egy feln�tt sem tud ellen�llni. Vagy m�gis? Senki sem mozdult, csak n�zett. Ranza volt az egyetlen, aki �nk�ntelen�l, ledobta t�sk�j�t futni kezdett a gyerek fel�. Nem is t�r�d�tt a gondolattal, hogy ak�r el is �thetik. Fel sem mer�lt benne a hal�l gondolata. F�lrel�kte az �tj�ba ker�l� embereket, akik m�g mindig meredten b�multak a kisgyerekre. Egy aut� sem �llt meg. Rohan�s k�zben Ranza sapk�ja �s s�la lecs�szott r�la, �gy hossz� barna haja szinte egyvonalban �szott ut�na a l�gben.  Lehelete megl�tszott a metsz� hidegben. A s�r�s mell� er�s aut�duda hang vegy�lt. F�lsiket�t� volt. Ranza az �l�be kapta a kisl�nyt, mag�hoz szor�totta.
- Semmi baj. – suttogta neki. �les f�kcsikorg�s hallatszott �s a n� test�t �les f�jdalom j�rta �t. Azt�n semmi. Nem ord�tott. Csak m�g jobban szor�totta a picit. A bel�j�k rohan� aut�, egy fekete Mercedes volt. Ranza �jultan zuhant a f�ldre. A kisgyerek m�r nem volt sehol….
Egy fiatal f�rfi rontott ki a t�megb�l, egyenesen a n� fel� rohant. Leguggolt mell�, megn�zte l�legzik-e….m�g l�legzett, s a sz�ve is vert.
- H�vjanak ment�t! Gyer�nk! – ord�totta, s valahol a t�megben egy n� ny�lt a mobilj��rt…Ranza mag�hoz t�rt. Mindene f�jt, de most m�r csak tomp�n. Ez tal�n rosszabb volt, mint az �les f�jdalom.
- Ne agg�dj, nem lesz semmi baj, m�r j�n a ment�. – nyugtatta a f�rfi. Hangja f�rfias, �s eg�sz j�k�p� is volt. A haja vil�gos sz�k�s-barna volt. Szemei �l�nken csillogtak �s arca der�s volt. A n� �nk�ntelen�l megnyugodott t�le. Szem�vel a gyereket kereste. Meg is tal�lta. Ott �llt t�le p�r m�ternyire. M�r nem s�rt, csak n�zte Ranza-t. Lass� l�ptekkel elindult a n� �s a mellette t�rdel� f�rfi fel�. Mikor oda�rt r�juk mosolygott. Tal�n h�rom�ves lehetett. Egy kisl�ny. P�r m�sodpercig m�g n�zte a k�t feln�ttet majd egyik kez�t Ranza has�ra tette �s csak ennyit mondott kis gyerekhangj�n:
- Szia Anya! Szia Apa!  – azt�n feh�r k�dd� v�ltozott, mintha beleold�dott volna Ranza-ba. A n� f�jdalmai elm�ltak. Nem �rzett m�r semmi rosszat, de sz�lni nem tudott. R�n�zett a mellette �ll� f�rfire. Az visszan�zett �r�. A f�rfi lehajolt hozz� �s homlokon cs�kolta.
- �dv k�zt�nk…angyalk�m! – majd mag�hoz �lelte a n�t. Ranza m�g sosem �rzett ilyen m�rhetetlen boldogs�got �s biztons�got, mint amit a f�rfi karja ny�jtott. – Barry vagyok. – suttogta a n� f�l�be, aki azt v�laszolta:
- Tudom… - Barry az �l�be kapta Ranza-t �s elindult vele a t�meg fel�. Az emberek mindebb�l nem �rz�keltek semmit. Csak annyit l�ttak, hogy a n�, aki megmentette a kisgyereket meghalt. Sz�mukra Ranza m�r halott volt, fell�pett az angyalok k�z�. Persze van olyan ember, aki l�tta az eg�szet. A val�s�got. �k a v�d�angyalok. Mindenhol ott vannak. Mindenhol. De a mai emberek t�bbs�ge ezt sajnos m�r nem �rz�keli…

L�ny a h�dr�l