A halál érintése


Elsi lassan lépkedett  le reggel az iskolához vezető erdei úton. A lába alatt érezte a fagyott földet. Az ösvényt átláthatatlan köd takarta. Elsi körül csendes volt a világ, nem hallotta a madarak csiripelését vagy a szél susogását a fák elszáradt, lehulló-félben lévő lombjai között. Az egyetlen zajforrást a lába alatt zizegő falevelek jelentették. A levegő hideg volt ezért a lány szorosabbra húzta fekete kötött sálját. Barna fürtjeit úgyszintén fekete kötött sapka takarta és térdig érő fekete kabátja volt, amin jócskán meglátszott az idő múlása. A fekete szemceruza enyhén elkenődött fehér bőrén de ő ebből semmit sem vett észre.  Gondolataiba mélyedve lépkedett tovább. Ettől a naptól sem várt semmi különlegeset vagy jót. Osztálytársai különcnek tartották, nem barátkoztak vele. Ez először bántotta a lányt de ma már nem foglalkozik vele és ő sem keresi mások társaságát. Létrehozott magának egy saját világot ami csodálatosan egyszerű.  Ebben a világban nem voltak szabályok és határok, csak nyugalom és szabadság. A lány gondolt egyet és úgy döntött az első órát kihagyja, és inkább elmegy a temetőbe. Ez volt az egyetlen hely ahol jó érezte magát. Talán azért, mert benne magában is volt valami túlvilági másság. Így letért az ösvényről és átvágott az erdőn. Érezte, ahogy cipőjében és zoknijában hideg nedvesség árad szét, ahogy a lehullott falevelek között lépked. A harmat átáztatta elrongyolódott tornacipőjét és egész teste a csontjáig átfagyott. De csak lépkedett tovább elszántan. Hirtelen egy faág reccsenése törte meg az erdő egyhangú ám baljóslatú csendjét. Elsi megállt és lassan hátrafordult. Mögötte egy fekete ló állt. Bár nem fújt a szél úgy nézett ki mintha a ló sörényét enyhe szellő borzolná. A lány nem tudta mit tegyen. A ló fujtatott, lehelete látszott a levegőben. Ébenfekete patájával a fogyott földet kaparta. A lány lassan kinyújtotta a kezét, és puhán megérintette a ló nyakát. Szőre selymes volt és bár a napfény nem jutott a ködön és a fák megritkult lobjain mégis úgy tűnt mintha a ló szőre szikrázó napsütésben fürdene. A lány végigsimította a ló nyakát majd átölelte. Örült neki hogy a ló ilyen melegséget áraszt magából. Elsi lehunyta a szemét. Szempilláin dér tündökölt, bőre a hidegtől kékesre fagyott. Utoljára mélyet szippantott a hideg levegőből, érezte a csontjáig hatoló hideget, a ló leheletét a hátán. Majd elaludt. Örökre...