Angyal szárnnyal hátamon, halál csókkal az ajkamon, magányosan várok rád, hogy aztán sírva búcsúzzam egy éjszakán…
Zene kísér utamon, hol végig csend honol… De a zene mindent életre kelt, s mindenbe színt lehel… nélküle kopár lenne életem.
Fekete zászlót szaggat szél, halál szaggal nyugszik az éj… S bár a reggel csendbe vész, némasága örökre elenyész…
Kinek tökéletes a családja, ki megszenvedte a múltat, s van, aki csak most szenved igazán…
...de az égről a csillagokat leloptad, s nekem csak a sötétet hagytad... | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
