Boncol�s

  M�r mindenki feh�r k�penyben �ll az asztalok m�g�tt. Mintha orvosok lenn�nk – holott mindannyian csak di�kok vagyunk. A tan�r bel�p, kez�ben bonceszk�z�s dobozk�kkal. Asztalunkra is jut egy. Kis fadoboz, tele f�mesen csillog�, j�ghideg eszk�z�kkel – k�nz�eszk�z�k, villan �t elm�men. Kapunk al�t�tet is: h�feh�r porcel�nt�lka – t�glalap alak�, alacsony peremmel. Felnyitom a boncdobozt. Jeges csillog�s.
  A tan�ri asztalra ker�l egy doboz, tele szemekkel. Sert�sszemek, a k�zeli gy�rb�l. A padt�rsam asztalunkhoz hoz egyet. Rajta keszty� van, az �n kezem csupasz. Nem n�zek a szemre. Gyerekes f�lelem, de f�lek, hogy figyel engem. Orromat el�ri a m�r megkezd�d�tt boml�s szaga. A gyomrom g�rcsbe r�ndul, �melyg�s fog el. Er�, er�, kitart�s.  A szemre n�zek. Szinte teljesen g�mb alak�. K�v�lr�l m�g l�g r�la a k�t�h�rtya maradv�nya. Sz�rk�s elv�ltoz�s a l�t�szerven. Tejfeh�r �nh�rtya. Alattomos b�z. Engem n�z. A l�t�ideget kell megfigyeln�nk. M�r lev�gt�k a szemr�l, csak a kil�p�si helye l�tsz�dik a szem h�tulj�n.
  Feladatunk a szemlencse kiv�tele a szaruh�rtya elt�vol�t�sa ut�n. Magam el�tt l�tom, hogy az �n szememet boncolj�k. �les f�jdalom nyilall szemeimbe. Sz�r, f�j, sz�rny�.
  N�lam valamivel lelkesebb bonct�rsam neki kezd a feladatnak. Elt�vol�tja a k�t�h�rty�t. A szaruh�rty�val m�r egyed�l nem boldogul. Seg�ts�gre van sz�ks�ge. Seg�tenem kellene. Verejt�kcsepp g�rd�l v�gig gerincemen, jeges �rz�s. Egyre kellemetlenebb.
  Nem akarom, de seg�tek neki. Irt�zom a szem l�tv�ny�t�l.
  Kezembe nyomja az oll�t.
 - Sz�rd! – mondja.
 - M�gis hov�?
 - A szaruh�rty�ba. Csin�lj lyukat, ut�na m�r menni fog.
Stabiliz�lja a szemet. K�t sz�r�eszk�z k�z� beszor�tja. F�jdalom a szemeim m�g�tt. Egyre jobban izzadok, �melygek.
  Nagy leveg�. Sz�rni pr�b�lok. A szem r�m n�z. Sz�rnyen kem�ny a szaruh�rtya, nem ilyennek k�pzeltem. Kem�ny �s s�kos. Cs�szk�l. Eszembe jut egy reg�ny szerepl�je, aki egy formalinnal t�lt�tt �vegben t�rolta az apja csupasz szemeit a sz�fben. A szemek a k�pzeletemben nem voltak ennyire undor�t�ak. �melygek.
 Sz�rom a szaruh�rty�t, de az ellen�ll. Nem n�zek oda, egyszer�en k�ptelen vagyok r�. A sz�m kisz�radt, sz�rnyen szomjas vagyok, �s friss leveg�re van sz�ks�gem.
 - V�rj – mondom, �s a csaphoz megyek.
 Gy�l�l�m az itteni vizet. Kl�ros, b�d�s, �s rossz �z�. R�gen m�g nevet is adtunk neki: dihidrog�n-chloroxid. K�pletet m�g nem tal�ltunk hozz�.
 Rossz �z�, de hihetetlen�l j�l esik.
Vissza az asztalhoz.
 - Ink�bb �n tartom – mondom halkan.
Az arcom m�r csupa verejt�k, h�ny�s ker�lget. Undor�t� szag.
  K�t oldalr�l megt�masztom a szemet. Cs�szk�l. Bonct�rsam d�f. Majd m�g egyszer. �s m�g p�rszor. V�g�l a szaruh�rtya enged, lyuk keletkezik rajta. Sz�tnyitja az oll�t, �s t�z perces munk�val elt�vol�tja a szaruh�rty�t. Egyre jobban b�zlik a szem. L�that�v� v�lik a szemlencse. Kiemeli. F�nyes, �ttetsz�, �s csillog. Sz�rnyen melegem van. A szememben a fantomf�jdalmat �rzek, sz�rnyen f�j.
  Ezut�n a bonct�rsam kinyomja a szemb�l a csarnokvizet, �s az �vegtestet a szemb�l. Kocsony�s iz�. M�r nem szem, de valahogy m�gis az. Rettenetes szag. H�nyinger, forr�s�g, jeges p�nik. Mi t�rt�nik velem? Egyre t�bbsz�r r�z ki a hideg. A kezeim remegnek. Rosszul vagyok.
  M�sok m�r kiford�tott�k a szemet, hogy megfigyelj�k a s�rga-, �s vakfoltot. Mi nem.
 Az ablakhoz l�pek, nyelem a meleg, poros leveg�t. A h�tam csurom vizes, m�g a karom is er�teljesen verejt�kezik. H�nyinger.
 Van, aki csupasz k�zzel boncol. �n keszty�ben sem lenn�k k�pes, f�leg nem a l�lek t�kr�t boncolni. Sz�rk�sk�k szemek. H�feh�r �nh�rtya, �ttetsz� csarnokv�z. Sert�sszemek a gy�rb�l.
 Fantomf�jdalmak, kicsit m�shogy. A szem receptorai m�r biztos nem m�k�dnek. Nem m�k�dhetnek, az ellentmondana a biol�gi�nak, de a f�jdalmat �n �rzem. F�j. T�nkretett szemek.
 Fantomf�jdalom.