Emlékezni fogok rád
Egy repedést nézek a padon,
Az én szívemen is ilyen vagyon?
Mert úgy érzem, majd meghasad,
Mikor Ő átöleli derekad.
Eddig jól elvoltunk ketten,
Szépen éldegéltünk békében,
De csak most szeretlek igazán,
Most, hogy elveszítelek talán.
Mi lesz velem, ha elmész?
A remény örökre elvész.
Nem lesz se fény, se szín,
Csak szomorúság és sok kín.
Minden sötét lesz, s homályos,
De emlékezetem nem lesz hiányos.
Emlékezni fogok rád, s arra,
Ki elvett tőlem, s ellökött a porba.
Elmentél
Nézem a kerekded holdat,
Gondolataim rajtad kattognak,
Rajtad, kit elveszítettem a napokban,
Mint hold a fényét a nappalokban.
Eltűntél, mint hold, ha jön a hajnal,
Mint nap, ha borús a nappal.
Tegnap ment le nekem utoljára a nap.
Többé nem jön fel, minden sötét marad.
Tegnap elvitted magaddal a napot,
De vigaszul a holdat itt hagyod.
Ez maradt nekem, a hold, a csillagok,
Nincsenek napnyugták, se hajnalok.
A sötétséget hagytad itt,
Hogy emlékezzenek rád, kit
Neki sikerült elcsábítania,
Tőlem örökre elszakítania.
Megváltoztál, megromlottál,
Semmi sem ugyanaz már.
Minden jónak vége van egyszer,
Jön a rossz, és elmegy a jókedvvel. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
