lomcseppek
Hvs, novemberi dlutn. Nyzsg vros, mr fnylenek a karcsonyi dszek. Utck. Vannak porosak, s vannak tisztk. Vannak zsfoltak, vannak elrekesztettek. s vannak meg nem rtettek.
Az utcn sok ember. Csillog, villog kirakatok. Padok s pletek. Szkkt, s karcsonyfa. Emberek s csomagok. Rohans, nzs, szeretet alig-alig akad. De van. Ott a padok kztt. Lent a stt felhk alatt, a pracseppek rvnyben. Egy fiatal. Ott l, alatta kis szk. Kezben gitr. Finom a vonala, kulcshideg minden hrja. s kristlytiszta a hangja. A gitr s a fiatal egyeslsbl zene szll, t a hidegen, a kirakaton. t a ruhkon, t mindenen. De nem minden szven.
Hideg. Prafelh az arcok eltt. Fnyl kirakatok.
Egy lny a tloldalon. Flnk. Haja a szembe lg. Bizonytalanul kzeledik.
A zene j dallamba vlt. A nehz levegben sebesen kszik a lny fel. Mondanivalja van, most hatalmas.
Megll. Hallgat. A gitrt s a srcot nzi. A src nem ltja. Mgtte van. jabb dallam.
Egy pillanatra elsttl a vilg, majd jra kivilgosodik. Az utca. Mr nincsenek kirakatok, helykn hangszrk. Zene szl. Zene. A gitrbl. A gitr zenv alaktja a src mondanivaljt. Most krbelljk. Van aki rti, van aki mg nem rti. De t figyelik. t s a zent. Most nem kell ms, csak szeretet. Most ingyen van minden, ingyen kaphatsz zent, lelst. Az emberek megllnak, krbellnak, s szeretnek. A rgi rzs jra felsznre kerl. Szeretet. Karcsony van, s szeretet. Nem kell ms, csak szeretet.
jra elsttl minden, eltnik a szeretet. jra villog az utca, rohannak az emberek.
A gitr ott fzik a src remeg kezben. A lny mgtte ll.
-Gynyr volt – szlalt meg a lny.
-Igen, gynyr… volt – mondta a gitros src.
-Kr, hogy csak pillanatnyi ltoms.
-Te rtetted?
-rtettem. s sajnlom, hogy most nem errl szl a karcsony.
-A helyed nem ezen a vilgon van.
-De neked sem.
-Te szeretsz. Sugrzik belled a melegsg.
-Itt nem rtenek. Pedig sokat tudsz. Te is tudod. Nem rtenek. Mr nem rtik a zent, a mondanivalt.
-De te rtetted.
-Mert bevillant pr percre egy lomcsepp.
-lomcsepp?
-Te is lttad. Minden szp volt. De csak lom volt.
-lom.
-Egy lomcsepp… | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
