K�npad

Mikor mondta "szeretlek!", hittem neki,
Mikor mondta "b�zz�l bennem!" adtam neki
Es�lyt, m�rt ne adtam volna?
Naivan hittem, nem fordult a homok�ra.
De fordult, s az apr� szemek z�poroztak lefele,
Mint a ny�ri es�, s mint most k�nnyeimnek serege.
Mikor le�rt benne az utols� homokszem,
Mondt�k, hogy ne, m�gis mondtam "b�zom benne azt hiszem".

�jf�lt �t�tt m�r az �ra, Hold n�zi az �jszak�t,
S azt figyeli hogyan lesznek egym�s�i k�t fiatal oda�t.
Oda�t a v�zen t�l, az alkonyon, s az �veken,
Pillanatnak �lnek, s akkor sehol sincsen f�lelem.

Ahol �n voltam, �s �n maradtam, a j�zans�g sz�npada,
Reszkettem a f�lelemtol, elj�n �jra f�jdalomnak k�npada.
M�ltak �r�k, m�ltak napok, �s elt�nt a f�lelem,
Nem maradt m�s, csak a tiszta l�nggal �g� szerelem.
Mondt�k nekem, "vigy�zz nagyon", mondt�k, "megint �sszet�rsz".
Nem hittem, mert b�ztam benne, �s ez mindent elt�r�lt.
Azt�n l�ttam, tudtam, b�rtam, de rem�ltem rem�nytelent,
Hogy azt mondja, "nem tettem meg, b�zz�l bennem kedvesem!"
Azt mondta, hogy d�lt a m�mor, v�r�sbor nem engedett,
Megt�rt�nt �s ezzel azt�n mit kezdeni nem lehet.
B�ztem benned! B�ztam benned! Hajtogattam makacsul,
Csak magamnak, hisz ez m�snak nem jelentett semmit, �gy,
Mint nekem, ki hittem mindenegy szav�t,
"Nem is szeret" k�sza szell� futott a fejemen �t.
Sz�tt�rtem �n szil�nkokra, elem�szt a f�jdalom,
Ott fekszem m�r, kik�t�zve, �jra, a v�rt K�npadon.