Lelkem sz�rnyszegve zuhan a semmibe, sebekkel bor�tott pillek�nny� teste. V�rz�sz�v�, bukott angyal lettem… Elrontottam, tudom… de mi�rt? M�rt dobsz magadt�l �gy el? Testem v�rbefagyva, lelkem mag�ra hagyva… M�g mindig rettegek, mikor r�m n�zel, hogy megremegek. De tekinteted fagyos m�r, lelkem egy nyirkos szikl�n �ll. F�lve tekintek a m�lybe, elk�pzelve, mint zuhanok a semmiben. De sz�vem dobban�sa, az �si ritmus, m�g bennem sz�l, de egyre halkul… F�lek… igen, f�lek, rettegek! hogy te meg ne tudd, mennyit szenvedek; hogy milyen elveszteni az igaz szerelmet. A v�gyt�l izz�, forr� tekintet, a v�rv�r�s ajkak, s sz�vemben a szeretet. De m�gis… most v�ge, �s ez a legrosszabb r�sze… Mikor minden �lom, v�gy, �s szeretet, minden �rz�s, minden perc… Oly k�nnyen foszlik szerte. �s �n halkan s�gom: Szerettelek…